A vízvezeték szerelés házilag a szükséges technológiai fogásokat alkalmazva elvégezhető. Az ismeretlen dolgok persze sokakat elborzasztanak, nekik inkább a szakember segítsége jelentheti a megoldást.
Egy régebbi lakóépületben egy bojler csere talán a falon belüli vízvezeték cseréjével is járhat. Ha a tulajdonos nem akar falat bontani a fürdőszobában a vezeték csere miatt, akkor falon kívül is meg lehet oldani a csövek elvezetését. Ez a megoldás ugyan egyáltalán nem esztétikus, de annál praktikusabb. A fittingekkel ezt a szerelési munkálatot bárki el tudja végezni.
60 vagy akár 70 évvel ezelőtt a vízvezetékek még ólomból voltak és lágyforrasztással lehetett őket megmunkálni. 1800-ban szabványosították a gyártást és a vezetékek az angolszász mértékegység alapjai szerint kerültek méretezésre. 1 inch az 25,4 milliméter. Ez fontos váltószám, ezt mindenkinek tudnia kell.Az ólomcsöveket felváltották a horganyzott csövek, amelyekkel még talán ma is össze lehet futni, egy-egy öregebb bojler bekötésénél. Néhány évtizede menetes idomokkal készültek és ezáltal a vízvezetékek is könnyebben kialakíthatókká váltak. Ma már nem nagyon találkozunk ilyen rendszerekkel, talán egy-két lakótelepi lakás fűtéskorszerűsítése során. A lakótelepi lakásoknál a vascsöves vízvezetékekhez mindenképpen szükséges egy menetmetsző, hiszen nem kompatibilisek a ma kapható csövekkel.
Az új idomokat minden esetben kóccal kell tömíteni, de tömítőszalagot is használhatunk. Kócolni nagyon könnyű, hiszen csak egy 20-25 centiméteres darabra van szükségünk. Miután feltekertük a szükséges mennyiségű kócot alaposan kenjük be szilikonzsírral, esetleg faggyúval. A tömítő anyag így sokkal jobban fog belecsúszni az idomba. A zsír segítségével a kóc sokáig képes lesz megőrizni rugalmasságát és a tömítése is kiváló lesz. Sárgarézidomoknál és golyós csapoknál nagyon kell figyelni, hiszen könnyen megrepedhetnek. A teflonszalaggal ugyan így kell eljárni.